Fishbone by British Petrol

A Facebook-on pásztázva felkaptam a fejem egy elítélő kommentsorozatra, melyet többen is like-oltak. A téma: a Mexikói-öbölben április 20-án bekövetkezett környezeti katasztrófa melyben felrobbant és elsüllyedt a BP (British Petrol) által üzemeltetett, olajfúró torony. A baleset jelentős természeti katasztrófát jelent, a kiáramló nyers kőolaj óriási területeket mérgez meg minden egyes órában.

Hogy miért nem nyomtam csak egy like-ot aztán hagytam az egészet? Mert a napokban olvastam a cégről és a politikai-gazdasági folyamatok kapcsolatáról a Szuperkapitalizmus (Robert B. Reich) című könyvben, és úgy éreztem magam, mint akinek kinyílt a csipája. Pláne mikor megláttam, hogy a kommentek többsége elítéli az olajtársaságot, néhányan pedig azt hangoztatják, hogy korántsem akkora a felelőssége a BP-nek, mint ahogy ezt most elverik rajta, ekkor öntött el a harci grafomán mámor mondván blogba vele!

Na de kötél vagy, csak őt év neki?

Kötél!

A BP olajtársaság, többször bizonyította, hogy nem képes eleget tenni a biztonsági kívánalmaknak főként azért, mert így még inkább tudja maximálni nyereségét. Számos esetben okozott ezzel súlyos környezeti szennyezést, illetve jelen esetben 11 ember halálát a fúrótorony felrobbanásakor.

Igazi visszaeső:

• 2005-ben Alaszka Northe Slope-jánál olyan rozsdás csöveket és elhasznált berendezéseket üzemeltetett, hogy előidézte a földrész legnagyobb feljegyzett szennyezését. (270 000 gallon olaj szivárgott ki) Az akkori bírálók szerint a BP egyszerűen nem költött eleget biztonságra, és korszerűsítésekre, jelen esetet tekintve ez a szemlélete manapság sem változott. 2006-ban az USA kormánya kötelezte a társaságot, hogy az összes csővezetékét vizsgálja felül, ekkor kb. 20 Km Trans-Alaskai csővezetékhez csatlakozó mellékhálózatot kellett lezárni.

• Ugyan ebben az évben texas city-i üzeben bekövetkezett egy robbanás ahol 15 munkás esett áldozatul. A körülményeket vizsgáló munkavédelmi bizottság megállapította, hogy a cég spórolt a biztonsági és karbantartási kiadásokon, és 21,3 millió dolláros büntetést szabott ki az olajtársaságra.

• A BP-t az USA-ban vizsgálta a környezetvédelmi Hívatal, mert földgáz iparága rendszeresen megsértette a légszennyezési szabályokat.

• Szembesülve az olajtársaság biztonsági kérdéseket kezelő mentalitásával ugyancsak vizsgálatot indított a Munkaügyi minisztérium és firtatta a cég vegyvédelmi és munkabiztonsági intézkedéseit.

A példákat és az április 20-ai eseményeket látva biztosak lehetünk abban, hogy az olajtársaság a folyamatosan elmulaszt, olyan intézkedéseket hozni, amivel lecsökkenthetné a tevékenységével járó, de föld élővilágát fenyegető veszélyt.

Csak öt év:

Miután a Trans-Alaska-i csővezeték működése veszélybe került a BP gondatlansága miatt, az olajtársaság vezetőit az USA kongresszusának egy vizsgálóbizottsága elé rendelték. A hangzatos bírálatok után a BP megígérte, hogy ezen túl lényegesebben többet fog tenni a biztonságos és korszerű kitermelésért, a környezet és a munkakörülmények megóvásáért. Valójában nem történt jelentős intézkedés, mert nem láttak meg egy fontos összefüggést. A Trans-Alaska csővezeték 2 évenkénti karbantartását tőrvény írja elő, viszont a mellékhálózatokra ez nem vonatkozik.

Hibásan várjuk egy gazdasági társaságtól, hogy önként vállaljon felelős társadalmi, környezeti szerepkört, hiszen a kapitalizmusban a táraságok a profit maximalizálását és termék minőségének emelésén dogoznak, minden más csak látszat, jópofizás.

A demokráciában azt várjuk minket képviselőktől, hogy szabályozzák úgy a gazdaságot, hogy az megvédjen minket és érdekeinket, hiszen erre a társaságok nem képesek. Ezzel szemben a szuperkapitalizmusban hathatós törvények helyett csak PR igazságszolgáltatás folyik. Az olajtársaságok rekordnagyságú bevétel könyvelnek el, aminek egy részéből támogatják a politikusok kampányait és a érdekeiket képviselő lobbisták hadát. Elmarasztalások születnek, de hathatós törvények nem. Kommunikációs szakértők és reklámok tömkelege rajzol glóriát a cégek neve köré és számukra elenyésző költségű jótékony gesztust tolnak elénk megnyugtatásként.

PR, mint eszköz ( a játék megy tovább, és a közvélemény könnyen felejt):

• „A BP által közölt becslés szerint az eltelt egy hónap alatt legalább 6 millió gallon (22,7 millió liter) olaj ömlött a tengerbe. Ez még elmarad az egyik legsúlyosabb észak-amerikai olajkatasztrófától: az Exxon Valdez tankhajó 1989-es alaszkai balesete után 11 million gallon (41,6 millió liter) olaj szennyezte be a tengert és a partot.” (www.fn.hu)

• Ezzel szemben: „Egyre több amerikai szakértő vonja azonban kétségbe a BP adatait. Steve Wereley, az indianai Purdue Egyetem mérnöke - aki részt vett egy kongresszusi meghallgatáson - például azt állítja, hogy a jelenlegi két szivárgásból naponta 3,9 million gallon (11,3 millió liter) olaj jut a tengerbe. Számítása szerint eddig körülbelül 126 millió gallon (476 millió liter) nyersolaj került a Mexikói-öböl vizébe, ez az Exxon Valdez-féle szennyeződés tizenegyszerese.” (www.fn.hu)

• Egy pártatlan szakértő: „Jean-Michel Cousteau világhírű francia tengerkutató és környezetvédő a CNN hírtelevízióban azt mondta: … az olajszennyeződés bekerülhet a Golf-áramlatba, amellyel elérheti Nyugat-Európát is. A környezetvédő szerint a tenger mélyén lebegő mérgező olajtömegek “megölnek mindent”, a szennyeződés az egész táplálkozási láncra hatással lesz, bekerül a halak, a rákok és az osztrigák szervezetébe. Szerinte a hatóságok titkolják a közvélemény elől a tényeket, az igazságot, nem közlik a katasztrófa valódi mértékét.” (www.fn.hu)

• Így megy ez: „Christopher túlságosan fáradt volt ahhoz, hogy tudatosítsa, mit is tesz, és engedelmeskedett. A Transocean ma azt állítja, hogy nem felelős a katasztrófáért. “Amikor dolgoztunk, folyton azt ismételgették nekünk, hogy vállalni kell a felelősséget” - mondja. “És az első dolog, amelyet (a szerencsétlenség után) a kezembe nyomtak, egy papír volt arról, hogy őket nem terheli semmilyen felelősség” (www.fn.hu)

Igazán képmutatónak tartom az olajtársaságoknak a környezettudatos cég szerepkörében eljátszott tetszelgését, (logójukra ne vegyék a zöld színt, ha csak az nem mély olajzöld!) viszont vérben forog szemem, ha a politikusokra gondolok, akik lehetővé teszik, hogy a játékszabályok annyira megengedőek maradjanak, hogy egy cég csak akkor kerüljön felelősségre vonás alá, ha már megtörtént a katasztrófa, mert a törvények nem védik sem az embert sem a környezetet.